Ozoróczy Viktória vagyok.
​
Írok, sokat olvasok és nagyon szeretek kirándulni, utazni. A hétköznapjaimat kitöltik a gyerekeim, akik már elég nagyok ahhoz, hogy nincs szükségük rám egész nap.
​
Emellett még marketingeskedek és vállalkozást is vezetek.
Diplomáim szerint pénzügyes és marketinges vagyok, de elÅ‘bbit csak tanultam, nem gyakoroltam túl sokat.
Írás
Olvasni már gyerekkoromban is szerettem.
​
Az írással is megpróbálkoztam. Általános iskolás koromban egy vonalas füzetben egy krimi körvonalazódott. Aztán a füzet elveszett és sokáig nem volt indíttatásom írni.
​
Egészen addig, amíg a gyerekeim nagyobbak nem lettek. Az utazások során a hátsó ülésen sokat poénkodtak, nevetgéltek én pedig néha a könnyeimmel küszködve nevettem rajtuk, velük. Egy idÅ‘ után próbáltam megjegyezni a poénokat, mert már kacérkodtam a gondolattal ,hogy egyszert írok egy könyvet gyerekekrÅ‘l, gyerekeknek. Egyik utazás során kifogytam a könyvekbÅ‘l, nem volt nálam könyvolvasó, ezért kénytelen voltam a gyerekeimtÅ‘l kérni egyet kölcsön. Egy tini könyvet kaptam és nagyon szórakoztató volt. Akkor rájöttem, hogy a mi életünk is egy tini regény. És 2015-ben egy olyan utazáson voltunk, amit végül úgy éreztem, hogy másokkal is megosztanék. A kettÅ‘t pedig jó lenne ötvözni. Tiniknek, tinikrÅ‘l a nagy kalandról, amit a tengerjáró hajó adott nekünk. És még többrÅ‘l.
​
Nekiálltam....
Kutya
Már hat évesen kutyát szerettem volna, de akkor még lakótelepen laktunk a szüleimmel és a testvéremmel.
Egyszer haza vittem egy keverék kiskutyát, de sajnos vissza kellett adnom a gazdájának.
​
Aztán 16 éves koromban kertes házunk lett és akkor hivatalosan is engedélyezett lett a kutya. Egy osztálytársnÅ‘m mondta, hogy az utcájukban nemrég született pár kiskutya. Mikor értementem egy 8 hetes gombóc volt. Anyukája kuvasz, apukája pedig az utca kölyke. KésÅ‘bb küllem alapján már egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy az apuka egy kaukázusi juhász és egy németjuhász kutya keveréke lehetett. A füle szinte állt, mint egy németjuhásznak, a szÅ‘re idÅ‘vel egy szürke csíkból indulva lefelé sötét szürke rajzos lett, farka kunkorodott, így a szÅ‘r rajta zászlóként lobogott, amikor sétáltunk.
14 és fél évig volt velünk.
Most, három kutyával és pár évvel késÅ‘bb egy kaukázusi juhász kutyánk van. A szomszédnak pedig németjuhásza... A macska mellett. Akit elÅ‘ször csak azért szerettünk volna, mert az akkori kutyánk egyedül unatkozott és társra vágyott. Be is vált, szerették egymás sok évig, télen egymás mellé kuporodva aludtak.
Gyerekek
Már fiatalon is arról álmodoztam, hogy három gyerekem lesz. Én voltam a második és mindig szerettem volna még egy testvért. De nem lett. Aztán mikor megtaláltam életem szerelmét, akkor az álmom szép lassan valóra válhatott. Sokat tanultam a gyereknevelésbÅ‘l és ettÅ‘l más ember lettem.
​
Kis korukban sokat olvastam nekik, Meg is szerették a betűket. Már ovis korukban bármit kibetűztek. Bár a nemük és ízlésük miatt más-más mesét kértek, nem voltam rest és ha kellett, két mesét olvastunk este. Egy fiús és egy lányos is volt. De senki sem panaszkodott, hogy Å‘t nem érdekli a "tesó mese".
​
A fiam már elsÅ‘ osztályos korában végigolvasta a Harry Potter sorozatot és másodikban nekiállt a Gyűrűk Urának. Igazi fanatikus olvasó lett. Nagylányom humán tagozatos lett, több kötelezÅ‘ olvasmánya volr egy évben, mint nekem anno egész életemben.
​
Aztán a legkisebb gyerekem egy idÅ‘ után úgy döntött, hogy sokkal érdekesebb dolgok vannak az életben. Ráadásul sokkal gyorsabban meg is lehet kapni Å‘ket, mint egy könyv tartalamát. Szerette a filmeket, mert azokra nem kell órákat várni. Nekiálltam keresni, mi lehet az, ami ezt megváltoztatja benne. Végül egész gyorsan megtaláltuk azt a könyvet (tini sorozatot), ami miatt visszatalált Å‘ is a könyvekhez. Ma már ezer oldalakat olvas évente és nem unatkozik, ha a család többi tagja órákon át nem szól semmit, csak olvas.
​
A gyerekeim megleptek azzal, hogy a tini korszakot élvezetessé tették számomra. Csupa jófej kölyök érdekes gondolatokkal, jó jegyekkel az iskolában.
Talán ezt nem is csináltuk rosszul. Pedig az ember mindig úgy érzi. Hogy sosem 100%-os egyszerre a munkában, otthon, az állattartásban, és még kinek mi van....
​
Én próbálkozom! Írok, mert szeretek, kutyát tartok, mert szeretem, gyerekeim vannak, mert imádom az anyaságot.
Utazás
Imádok utazni...
Az új városokat végigjárni. A természet csodáit megnézni. A régi idÅ‘k hangulatát érezni egy vár vagy egy kastély látogatásakor. Imádom a téli síelések havas illatát, a nyári SUPozások sós illatát.
​
Az utazásaimra mindig elkísér egy nagy adag könyv. A szálláson egy polc van tele mindig a könyveimmel és azokat olvasom minden nap végén vagy a programok közötti pihenések alkalmával. Sok David Baldacci, Dan Brown és Agatha Christie olvasása mellett könnyed Katie Fforde vagy Nora Roberts is rajongói között tudhat.
Sok utazásaink egyike , egy nagy családi utazás inspirált az elsÅ‘ könyvem megírására.
Egyik hajóútra a gyerekeinkkel felpakolva indultunk el. A való életben volt pár hasonlóság a regénnyel. Mi is autóval mentünk. Veronában töltöttünk egy éjszakát. Legnagyobb gyerekünk párja repülÅ‘vel jött Genovába, utánunk, ahol már velünk együtt szállt fel a hajóra. És a legtöbb említett helyen mi is voltunk. Például felmentünk az Etnára, befizettünk egy elektromos kerékpáros városnézésre, ahol a lányom szintén hasonlóan járt az akkumulátorral, mint Petra a regényben.
​
És itthon pár évre rá elkészültem a regénnyel. Szerettem volna megmutatni másoknak is, hogy milyen kaland egy óriási tengerjáró hajón utazni több ezer emberrel együtt.
És a könyv elkészülte közben a fényképeket nézegetve úgy döntöttem, hogy az olvasó jobban el tudja képzelni az utazást, ha nem csak olvassa, de látja is. Ezért az utazáson készült fényképeket felhasználva létrehoztam egy Facebook és egy Insta oldalt, hogy így legyen teljesen egész a Tinik a fedélzeten elsÅ‘ része, A földközi-tengeri kaland.